Sex, drugs, gods & rock’n’roll.
Aradi Kamaraszínház
Egy random alak háttal ücsörög egy
széken. Lassan megtelik a Figura Színház stúdióterme. Leoltódnak a fények. És a
címben beígértek alapján megszólal a rock’n’roll, csak itt lemez helyett Harsányi
Attila pörög egy forgószékben, ingben, nyakkendőben, nadrág nélkül, zene
helyett meg két szöveget: Eric Bogosian Sex, Drugs, Rock&Rollját és José
Saramago Káinját mixelték össze az alkotók.
Ahogy halad előre az előadás, kiderül,
hogy ez a random alak történetesen öt random alak egyetlen személy által
megjelenítve. Harsányi Attila csupán párat fordul az irodai széken, és szemüvegcsere
után a rapper Káinként, befutott üzletemberként, drogproblémás rocksztárként,
depressziós Noéként vagy épp csábító hölgyikeként jelenik meg, mi meg naivan
nézzük a karakterek mögött nyomtalanul eltűnt elképesztő színészt.
Látszólag ezeknek a karaktereknek semmi
közük egymáshoz – és Bogosian szövege alapján nincs is –, de idővel
kirajzolódnak a kapcsolódási pontok. A tízszeres sebességgel az arcunkba
ordító, látszólag zavarodott rapper Saramago Káinja által inspirálva cáfol rá
folyamatosan a biblia történéseire, kérdőre vonva Isten cselekedeteit, feltétel
nélküli jóságát. Mindezt olyan igazságtalanságokkal támasztja alá, hogy Isten
(a „Nagyfiú”) Szodomában és Gomorában ártatlan kisgyerekeket égetett el, vagy
Sámson egy szamár állkapcsával vert agyon ezer embert, meg hogy nemcsak az a
bűnös, aki a szőlőt lopja, hanem az is, aki közben a csőszt lesi. Pár fordulat után
egy üzletemberrel találjuk szembe magunkat, aki maga a Nagyfiú (megtudjuk, hogy
be akarják perelni a Szodomában és Gomorában történtek miatt), folyton telefonál,
Angyalkát, a titkárnőjét utasítgatja, és sosem veszi fel Noénak. Mindene a
profit, mely a Hallelujah kiadása óta jelenetenként egyre csak növekszik.
A harmadik karakter egy szétcsúszott
rocksztár: rénszarvassal az ölében beszél a TV-ben a Hallelujah című új
slágeréről és a drogproblémáiról, melyeken már túltett. Turnésztorik, hófehér
por – és a díler hangmérnök története, aki megzakkant, egy ideje Noénak képzeli
magát, de semmi gond, majd megkapja a plüss rénszarvast, hogy felvihesse a
bárkára.
Elmeséli, hogy egyik reggel felkelt szanaszét esve, bekapcsolta a
TV-t, és ott volt egy tag, aki arról beszélt, hogy „nemcsak az a szőlő, aki
leszedi, érted, hogy nemcsak az a bűnös, aki lopja a szőlőt”, és hogy ez az
ember (aki egyértelműen az első jelenet Káinja) ébresztette rá arra, hogy szereti
magát, és kicsit sem volt jó dolog, hogy öt évig „lelkiismeretes drogos volt”,
és minden nap betépett. Ezután a váltás után írta meg ezt a legújabb slágert,
mielőtt azonban elénekelhetné, sajnos elmegy a hangja, így kimegy egy csomagnyi
cigiszünetre, de ígéri, hogy utána elő fogja adni.
„A nagyfiú kiváló könyvelő”, mondja Káin,
ami be is bizonyosodik, hiszen az üzletembernek még több profitot hoz az új
dal, már három milliónál tartunk: Ferrari, Hummer, szobrász barátnő, otthon
feleség, egy gyerek, Ádámka, akivel csak az a baj, hogy mindenbe beleharap,
most például egy almába. Mindene meg van, csak az ebédje várat magára és a nadrágja,
mert azt épp Angyalka vasalja.
A jelenetek közt szól a rock zene, szó
volt már Istenről, drogokról, és a negyedik karakterrel sor kerül a szexre is.
Egy kis hölgyike festegeti a körmét, közben szól a méltán híres Hallelujah.
Aztán elővesz egy óvszert a szájából, ráhúzza a szék karfájára rögzített
mikrofonra, és a refrént dúdolva elégíti ki azt. Ezután végre szót kap Noé is,
a business man felveszi a telefont, és már látjuk is ott ülni kék
úszószemüvegben, depressziósan, gyenge idegekkel, amint egy hosszú monológban,
nagyjából egy levegővétellel bizonygatja, hogy minden szar, mindenhol csak szar
van, és mi vagyunk azok, akik ezért a szarért felelősek vagyunk.
„Isten nagy játékos, szereti az akciót,
de isten nem lövi be magát. Istennek lenni azt jelenti: zaj, rombolás és
szórakozás.” Ez Káin utolsó jelenetének egyik mondata. Isten felkel reggel,
unatkozik, lenéz a földre, és előidéz egy cunamit, akárcsak a következő részben
a Nagyfiú, aki egy telefonnal, minden ok és sajnálat nélkül kirúg egy embert.
Nem számít, neki csak egy a lényeg: már hatmilliós a profit, profit, profit
profit! Az üzletember magából kikelve üti a mellkasát és ordít örömében:
tökéletes befejezés lenne, de itt még nincs vége. Nem lehet vége, hiszen a
rocksztár megígérte, hogy a cigiszünet után elénekli a dalt. Így hát a
záróképben a rocksztár, betartva szavát, elkezdi énekelni a Hallelujah-t, rá az
eredetire, azzal a szöveggel, melyet Káin mondott az előadás elején arról, hogy
Isten mindenből kap részesedést.