Tévedések vígjátéka. Szatmárnémeti Északi Színház – Harag
György Társulat
A Bocsárdi László által rendezett Tévedések vígjátékát láthattuk tegnap a Kollokvium Fesztiválon, a szatmári Harag György Társulat előadásában. A rendezői koncepció filmszerűvé tette az előadást. A színpadon egy fémszerkezetből felépített kisebb tér volt látható, fehér padlóval és háttérrel – alapvetően ez képezte magát a díszletet is, amelyben nagyon kevés kelléket használtak. A jelenetváltások ráerősítettek a filmes hatásra: minden jelenet hirtelen sötéttel szakadt meg, és a sötétek közben nem átvezető zenét hallottunk, hanem inkább hangeffekteket. A filmszerűséget az is erősítette, hogy a szereplők az egymás utáni jelenetekben hirtelen tűntek fel, a snittek sötét szüneteiben már beállva a következő jelenet helyzetébe. Különösen szép volt, hogy a rendezés ezeket a fényváltásokat az intimebb jelenetek kiemelésére is használta azzal, hogy esetenként lassabban vagy határozottabban ment le a fény.
A Bocsárdi László által rendezett Tévedések vígjátékát láthattuk tegnap a Kollokvium Fesztiválon, a szatmári Harag György Társulat előadásában. A rendezői koncepció filmszerűvé tette az előadást. A színpadon egy fémszerkezetből felépített kisebb tér volt látható, fehér padlóval és háttérrel – alapvetően ez képezte magát a díszletet is, amelyben nagyon kevés kelléket használtak. A jelenetváltások ráerősítettek a filmes hatásra: minden jelenet hirtelen sötéttel szakadt meg, és a sötétek közben nem átvezető zenét hallottunk, hanem inkább hangeffekteket. A filmszerűséget az is erősítette, hogy a szereplők az egymás utáni jelenetekben hirtelen tűntek fel, a snittek sötét szüneteiben már beállva a következő jelenet helyzetébe. Különösen szép volt, hogy a rendezés ezeket a fényváltásokat az intimebb jelenetek kiemelésére is használta azzal, hogy esetenként lassabban vagy határozottabban ment le a fény.
Különleges előadást láthattunk, hiszen nem a megszokott Shakespeare-i
világ tárult elénk. Az ilyen rendezés a színészi játékra nagy hangsúlyt fektet.
Az lett kiemelve az előadásban, hogy a vígjátéki zűrzavar, ami már az elején
világossá válik a történetből, milyen hatást gyakorol a szereplőkre, milyen
zavart okoz bennük, és hogyan befolyásolja ez a szereplők közti
viszonyrendszert. A második felvonásban a felgyorsult események miatt
intenzívebbek voltak a fényváltások, és ez felpörgette az előadás dinamikáját. Ehhez
képest az előadás vége egy éles váltással lelassult: a kitartott szünetekre és
csendre helyezte a hangsúlyt az utolsó két jelenetben, amikor az ikrek már
egymásra találtak, és megpróbálják felmérni a helyzetet és kezelni azt.
Az előadás nem fektetett nagy hangsúlyt a poentírozásra,
ettől az előadás humora ízléses volt.
Erős színészi alakításokat láthattunk, a Szirakuzai Antipholuszként Nagy Csongor Zsolt és az Adrianát alakító Moldován Blanka játéka különösen megfogott – de minden színész jó energiákat mozgatott. Összességében az tetszett igazán az előadásban, hogy egy teljesen új formát láthattunk, nem pedig egy megszokott vígjátéki elemekkel tűzdelt Tévedések vígjátékát.
Erős színészi alakításokat láthattunk, a Szirakuzai Antipholuszként Nagy Csongor Zsolt és az Adrianát alakító Moldován Blanka játéka különösen megfogott – de minden színész jó energiákat mozgatott. Összességében az tetszett igazán az előadásban, hogy egy teljesen új formát láthattunk, nem pedig egy megszokott vígjátéki elemekkel tűzdelt Tévedések vígjátékát.